Picit megkésve, de a blog indulásával egy időben itt az ismertető a nu rave szcéna főzenekarának számító brit Klaxons idei második budapesti fellépéséről, amely könnyen lehet, hogy egyben az utolsó is volt.

A korábban többnyire indie címkével fémjelzett banda idén júniusban jelentette meg harmadik nagylemezét Love Frequency címmel, amely a Mercury-díjas stílusteremtő bemutatkozó Myths Of The Near Future-, és a szolidabb fogadtatású Surfing The Void lemezeket követte. A zenekar ezen az albumon úgy tűnik véglegesen szakított korábbi gitár központú zenéjével és egy kifejezetten pop albumot produkált, előtérbe hozva a szintetizátor hangzást, megteremtve egy merőben új stílust, amit a kritikusok nu rave-nek neveztek el. Az új körítés nem teljesen meglepő, hiszen a felvételek készítésében James Murphy (LCD Soundsystem) és a The Chemical Brothers is közreműködött.

A Love Frequency-t bemutató turnét már másodszor hozták Budapestre november 23.-án vasárnap este, hiszen nyáron felléptek a Sziget fesztivál A38 sátrában is. Az Akvárium klubban megrendezett buli azonban nem csak méreteiben különbözött a fesztiválkoncertjüktől, hanem attól a ténytől is, hogy valószínűleg ez volt az utolsó alkalom amikor magyar közönség előtt lépett fel a zenekar. Pár héttel a turné itteni állomása előtt ugyanis a Klaxons bejelentette, hogy a turné után nem folytatják tovább a közös zenélést ebben  a formában.

A Klaxons profin kivitelezett produkcióval lépett színpadra éjjeli 11-kor, és egy pillanat alatt felrázta a közönséget. Tökéletes klubkoncertet hoztak, amely színpadképileg megegyezett a Szigetes koncertjükkel. Fehér fellépő ruhában léptek fel és akárcsak ott, a koncert gerincét itt is az új album számai adták az első lemez dalaival vegyítve, viszont szerencsére most jóval többet játszottak. Egy ereje teljében lévő zenekart láthattunk, amely említést sem tett a búcsúzásról.

A hangosítás tökéletes volt. Ez volt az első koncertélményem az Akvárium nagytermében mióta felújították, és meglepődtem a minőségbeli ugráson, amin átesett a hely.  Jelenleg kijelenthető, hogy a főváros egyik legjobb klub-koncertterme, amely az A38-at is beelőzte hangzás terén. A látogatók meg is töltötték a helyet a magas jegyárak és vasárnapi időpont ellenére is. Szerencsére azonban a buli nem emlékeztetett a Sziget fesztiválos tömegnyomorra, amit az ottani rossz szervezés eredményezett, és ahol alig lehetett bejutni a zsúfolásig teli 10000 fős sátorba már fél órával a koncert előtt is.

Az előadott számok stílusában nem lehetett akkora hangzásbeli különbségeket felfedezni, mint az az albumokközött észlelhető. A régi számok picit szintisebben, az újak picit gitárosabban szólaltak meg, de alapvetően az új irányvonal hangzása érvényesült a fellépésen. A legnagyobb tömegőrületet természetesen a Magic, a Show Me A Miracle, és a New Reality váltotta ki, személyes kedvencem pedig a Love Frequency volt. Meglepő módon az Akvárium közönsége gyakran az együttessel együtt énekelte a dalszövegeket, akik néhány szót, mint a „köszönöm” szívesen hangoztattak magyarul.

A koncert 13 számos fő blokkja után még egy 4 számos ráadás következett, amelyet akárcsak a turné többi állomásán az It’s Not Over Yet zárt. Ezt csak remélni tudjuk, hogy így is lesz.

Íme a koncert setlist-je:

Atlantis to Interzone 
Flashover 
Gravity's Rainbow 
There is No Other Time 
Show Me a Miracle 
Out of the Dark 
Golden Skans 
Invisible Forces 
Love Frequency 
Two Receivers 
Magick 
Atom to Atom 
Echoes 

Ráadás:
New Reality 
Four Horsemen of 2012 
Children of the Sun 
It's Not Over Yet